Szoboszlai János vagyok.
2004-ben tettem gyógymasszőr ETI vizsgát, érdeklődésem azonban egyre inkább a keleti terápiák, a shiatsu, akupresszúra és a prána-gyógyászat felé fordult.
2010-ben kezdtem meg shiatsu tanulmányaimat a Nemzetközi Shiatsu Iskolában Madocsai Eszter és Rimócziné Darin Ágnes irányítása alatt.
A shiatsu azóta az életem szerves részévé vált. Számomra az egyensúlyt, az arany középutat jelenti a fizikai szinttel foglalkozó mechanoterápiák (mint a nyugati masszázsok) és a tisztán energetikai szintet célzó terápiák (mint a reiki, prána-gyógyászat) között. A shiatsu kezelés hangsúlya a kezelt személy pillanatnyi igényeitől és a kezelés pillanatnyi feltételeitől függően bármelyik irányba elmozdulhat, mégis a skála közepén mozog.
A shiatsu célja alapvetően nem a betegségek kezelése, azaz nem a gyógyítás, hanem holisztikus szemlélete folytán, az emberi jelenség egésze, a testi-lelki-szellemi harmónia megteremtése és fenntartása.
Filozófia szakos bölcsész és tanári végzettségel rendelkezem. Kezdetben reál területen mozogtam otthonosabban, azonban utam a középiskolai éveket követően a humán terület felé vezetett. Ezen belül is egyre inkább az ember-ember egyenrangú kapcsolatok, az elméleti sík felől pedig a gyakorlati sík felé.
Alapvető fontosságúnak tartom a kapcsolatot, ami mély, meghitt beszélgetések során alakulhat ki. Ugyanez a kapcsolat létrejöhet egy önátadó ölelés, önfeledt és örömteli együttcselekvés, továbbá a shiatsu kezelés során is. Ezt a kapcsolódást nemcsak azok tudják értékelni akiknek a szeretetnyelve az érintés vagy a minőségi idő, hanem mindenki, aki kinőtt a kisbaba korból. Hiszen mai rohanó világunkban mintha háttérbe szorult volna a szeretetteli érintés fontossága. De ez csak a felszínen van így. Meggyőződésem, hogy mindannyiunkban él a vágy hogy teljes figyelemmel forduljanak felénk, szeretettel érintsenek.
Hitvallásom, hogy a tanítás és a gyógyítás szimmetrikus kapcsolat. Tehát, mindannyian tanítók, gyógyítók, tanulók és gyógyulók vagyunk a földi síkon, akiket a sorsformáló szelek egy időre egymás mellé sodornak, majd tovább röppentenek.
Élvezzük a kegyelemteljes percek örömét, melyet egymás társaságában tölthetünk!